Karczag György: A trónon harmadik

1038. ​augusztus havának Boldogasszony napja. István, a magyarok királya haldoklik. Az általa összekovácsolt fiatal állam válságos időszak elé néz. Az utódjelölt Péter herceg gyenge, befolyásolható. A kelet felé terjeszkedő Henrik német király hűbéresei támadásra készen állnak a határon. Ebben a nehéz történelmi pillanatban jelenik meg, István hívására, Aba nembéli Sámuel, a király régi, visszavonult főembere, hogy aztán hat éven keresztül mindig az események irányítója legyen. Előbb Péter király kényszerű híveként, később mint választott uralkodó rendületlen azon fáradozik, hogy a pogánysághoz húzó törzsfőnökök és az új rend támaszai között erőegyensúlyt teremtve megmenthesse az országot. Ha győzelmének küszöbén a belső árulók és a külső ellenség együttes ereje meg nem dönti hatalmát, talán kimaradt volna krónikáinkból Vata véres pogánylázadása meg a német hódítókkal vívott hosszadalmas háborúskodás… Aba Sámuelt, amíg élt, népe az atyjának nevezte, és a Kézai által hazugnak, balgának mondott regősök azt hirdették róla meggyilkolása után, hogy sebei a koporsóban begyógyultak, ruhája, szemfedője épen maradt. A csodaváró zarándokok sok éven át felkeresték sírját.